Murphy törvénye a középkori Magyarországon második rész
I. (Szent) László magyar király 1077-től kezdődő uralkodása alatt az ország rohamos fejlődésen ment keresztül. Kevesebb, mint tizennyolc és alatt a belharcok sújtotta, válságban lévő Magyarországból egy erős regionális nagyhatalom lett. Ez pedig nem valósulhatott volna meg egy olyan tehetséges és nagy formátumú uralkodó nélkül, amilyen Szent László is volt.
A leendő László király már herceg korában is jelentős hírnévre tett szert, azáltal, hogy Bátyját, Gézát támogatta a trónharcokban. Miután pedig, Géza sikeresen megszerezte a trónt, László megmaradt bátyja hű támogatójának és a dukátust birtokolva, leginkább hadi természetű ügyekben volt a király segítségére. Ez volt az a rövid időszak, amikor a dukátus intézménye megfelelően működött. A király és a herceg testvéri kötelékének, valamint László hűségének köszönhetően sikeresen visszaverték a különböző irányból érkező támadásokat. 1068-ban - amikor még a testvérpár jó viszonyt ápolt Salamon királlyal - a cserhalmi csatában legyőzték a moldva felől támadó - nem tudni, hogy úz, vagy besenyő -csapatokat. Salamonnal 1071-ben romlott meg a Géza és László viszonya. A Nándorfehérvárban állomásozó bizánci katonák biztatására besenyők törtek be az ország déli határánál és óriási pusztítás után, értékes hadizsákmánnyal távoztak. A portya hírére természetesen a királyi és a hercegi hadak, azonnal összegyűltek és ostrom alá vették Nándorfehérvárt és Szerém várát. Két hónapig tartó ostrom után sikerült elégtételt venni, hiszen mindkét erősséget elfoglalták. A hadjárat alatt szerzett hadizsákmány elosztása vezetett konfliktushoz Géza és Salamon király között. László pedig - mint minden alkalommal - a bátyja mellé állt. Salamon - Géza hatalomra jutása után - aktív diplomáciai machinálásba kezdett és a németek segítségével több alkalommal is - mindig sikertelenül - az országra tört. Látható tehát, hogy László már herceg korában is tökéletesen teljesítette a feladatát és ő volt az egyetlen, aki a dukátus birtokában nem gyengítette, hanem támogatta a királyt.
Géza 1077-es halála után minden nehézség nélkül Lászlót választották királynak. Az egyház, a nemesség jó része támogatta és Géza maga is az öccse pártján állt. Először görög koronával koronázták meg. 1081-ben pedig Salamontól visszakerültek a koronázási jelvények, amikkel aztán újra megkoronázták. Úgyhogy uralma ekkor nyert teljes legitimitást.
Belpolitikai tevékenységei közül a legjelentősebb a bűnözés visszaszorítása és az ország belső rendjének visszaállítása volt. Kiváló katona és karizmatikus vezető hírében állt, emiatt trónra lépése után Salamonon kívül nem szálltak szembe vele. Törvényalkotás terén egyértelműen az volt a célja, hogy a közbiztonságot megerősítse és a magántulajdon védje. A rendeleteiben vasszigorral lép fel a lopás és a pogány szokások gyakorlása ellen. Kisebb értékű lopás esetén is halálbüntetést szabott ki, valamint a csonkítás és a jóvátétel fizetése is gyakori retorzió volt. A nádort megtette a király helyettesének, valamint a bíráskodás feladatkörét is rábízta. Uralkodása alatt legnagyobb ellenfele Salamon volt, aki számtalanszor próbált, nyílt harccal és intrikákkal egyaránt, az ország trónjára kerülni. László minden alkalommal sikeresen elhárította a támadásit és 1082-ben, amikor Salamon ismét összeesküvést szőtt ellene, a visegrádi várba zárta az ország egykori királyát. 1083-ban viszont, István király szenté avatásának alkalmából amnesztiát adott Salamonnak és szabadon engedte. Ehhez kapcsolódik Szent László egyik legendája, miszerint nem tudták felnyitni István sírját, amíg Salamon tömlöcben volt. Miután szabadult, Salamon moldvába ment és egy besenyő sereg élén próbálta meg Lászlót letaszítani a trónról. 1085-ben a Felső-Tisza vidékén fosztogatott, azonban László minden komolyabb probléma nélkül kiűzte őt azt országból.
Külpolitikai téren is maradandót alkotott, sokat tett az ország függetlenségének megőrzése érdekében. Nagy tehetségre vall az a tény, hogy jó viszonyt ápolt a pápával és ezen az sem rontott, hogy visszautasította a hűbéri köteléket. Jelentős fegyvertény volt az is, hogy az ország első királyának, Istvánnak és Imre hercegnek a szenté avatását is el tudta érni. Ez nagyon pozitívan hatott a Magyar Királyság renoméjára. Még egy század sem telt el azóta, hogy megtörtént az államalapítás és már volt szent királyunk. Ezzel László sikeresen megszilárdította az ország helyzetét a római keresztény királyságok között. Ezek mellett Lászlónak sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a Német-Római Birodalom császárával is. Nem foglalt állást az invesztitúra harcokban, sikeresen megőrizte a semlegességet, valamint a jó viszonyt mind a pápával, mind a császárral egyaránt. Bár az ország szomszédjai irányában a védekező politikát választotta, sosem támadt a besenyők, úzok, vagy más ellenségei földjére, volt egy kivétel: a Horvát Királyság. 1091-ben hadjáratot vezetett és sikeresen el is foglalta Horvátországot, aminek aztán királya lett. A két ország között létrejött a perszonálunió kapcsolata, ami azt jelenti, hogy az uralkodó személye közös.
Szent László uralkodása alatt megtestesítette az eszményi lovagkirályt. A csatákban maga állt a rohamok élére, jó keresztényhez méltó életet élt és támogatta az egyházat is. Nem hiába maradt fent róla olyan sok monda és legenda. Az egyik legsikeresebb uralkodó volt, aki meghódított egy országot, megvédte a sajátját és uralkodói feladatait majdhogynem tökéletesen ellátta. Egyetlen ,,hibája" az volt, hogy nem volt fiúgyermeke, vagyis nem tudta közvetlenül az utódjára hagyni a trónt. Így 1095-ben bekövetkező halála után unokaöccse, Kálmán követte a trónon.