Murphy törvénye kimondja, hogy ,,ami elromolhat, az el is romlik". Ez a mára szállóigévé vált passzus összeegyeztethető az élet minden részével, így a történelemmel is. Murphy törvénye ugyanis, a középkorban, évszázadokon keresztül éreztette a hatását a Magyar Királyságban is. A királyi hatalom is, és ezzel együtt a Magyar Királyság ereje is, a középkor folyamán sokszor ,,elromlott".

I. (Szent) István egy jól működő, önálló és erős királysággá szervezte az országunkat. Az ő idejében patrimoniális királyság volt, vagyis a király hatalma a földbirtokain alapult. István uralkodása alatt az ország területének kétharmada képezte az óriási királyi birtokállományt, tehát a királyi hatalom is erős volt. Ez sajnálatos módon István halála után gyorsan megváltozott. Ennek Imre herceg sajnálatos halálához is sok köze van, hiszen az örökös nélkül maradt, idős István király - lévén keresztény volt - Orseolo Pétert tette meg örökösének. Péter pedig külhoni uraknak kedvezett. Szülőhazájának, Velencének a nemeseit hívta az országba és - a magyar főurak nemtetszésére - udvari pozíciókba emelte őket, ezzel csökkentve az ország önállóságát. A magyar nemesség természetesen nem hagyta szó nélkül Péter döntéseit. Aba Sámuelnek, az ország egyik leghatalmasabb főurának vezetésével elűzték Pétert, így Sámuelé lett e magyar trón. Péter a Német-Római császárhoz menekült és egyezséget kötött vele: A németek segítségével visszaszerzi a trónját, cserébe a Magyar Királyság, a Német-Római Birodalom vazallus állama lesz. Péternek ez a lépése több, mint egy évszázadig tartó, folyamatosan kiújuló konfliktushoz vezetett a két állam között. Német segítséggel, Aba Sámuelt megbuktatták és Magyarország rövid időre német vazallus állam lett. Két évvel később, 1046-ban viszont benyújtották trónigényüket a Vazul fiak, a még István által megvakított Vazul, eddig száműzött fiai. A Vata által vezetett pogánylázadás zűrzavarát kihasználva, a magyar nép és a magyar nemesség támogatásával, legyőzték Pétert és az ő megsegítésére érkező német sereget. Ezután kissé konszolidálódott a Magyarországi helyzet, azonban a több éve zajló trónharcok és a pogánylázadások megtépázták a Királyi birtokállományt. András - a legidősebb a Vazul fiak közül - lett a király. Létrehozta a dukátus intézményét, ami hercegséget jelent. Az ország területeinek nagyjából egyharmada Béla herceg tulajdona volt, ahol királyi jogokat gyakorolhatott. A dukátus főleg az ország peremterületeire terjedt ki, így ott is erős királyi ellenőrzés jöhetett létre. A feltételes mód, viszont mutatja, hogy a dukátus csak ritkán tudta teljesíteni a rendeltetését és általában a trónharcok és a királyellenes intrikák központja volt.

András és Béla kapcsolata András uralkodásától kezdve folyamatosan romlott. Mikor András trónra lépett még nem volt utódja, emiatt Megegyezett Bélával, hogyha ő meghal, akkor Béla lesz az új király. Ez akkor jó döntésnek tűnt, hiszen így biztosították az Árpádok fennmaradását. Andásnak viszont uralkodása alatt két fia is született, Salamon és Dávid. Így Bélát választás elé állították, hogy igényt tart-e a magyar trónra, vagy megtartja a dukátust. Ez a korona és a kard mondája. Béla beleegyezett, hogy herceg marad, azonban az egyezséget megszegve hadjáratot vezetett a saját bátyja ellen. Az áldatlan testvérharc eredményeképp, András meghalt és Béla lett az új király.

Béla király - nagyon rövid ideig - 1060-1063 között uralkodott és halála után újra indultak a belháborúk. A trónt először Salamon, majd 1066-ban Géza szerezte meg. A trónviszályok miatt viszont a királyi birtokállomány lecsökkent, a folyamatos adományozások révén. A Német-Római Birodalom folyamatosan nyomás alatt tartotta az országot és számtalan hadjáratot is vezetett a Magyar Királyság megszerzéséért. A polgárháborúk miatt az ország belső rendje is megbomlott, a pogánylázadásokat felváltották a parasztfelkelések és felélénkült a bűnözés is.

Ezek miatt, tehát a bátyját a trónon követő Lászlónak igen sok feladata volt és nem túlzás azt mondani, hogy egy válsághelyzetet örökölt.