IV. Béla a tatárjárás után

IV. Béla a tatárjárás után

Az 1241-42 között lezajlott tatárjárás óriási pusztításokkal járt, főleg a Duna-Tisza közében és a Tiszántúlon. Az ország csak több évtized leforgása alatt tudott talpra állni és felkészülni egy esetleges újabb támadásra. Az ország talpra állása pedig kétségkívül IV. Béla királynak volt köszönhető.

IV. Béla, a vesztes muhi csata után Traura menekült. Először, viszont megpróbált segítséget kérni az osztrák hercegtől, aki - kihasználva a király meggyengült helyzetét - gyakorlatilag kirabolja Bélát és elzálogosítja Pozsony vármegyét. Trauról visszatérve a királyt egy kirabolt és lepusztult ország fogadta. Csak a kővárak tudtak ellenállni a tatárok támadásának. Részben ezért volt kisebb a pusztítás a Dunántúlon, hiszen zömmel ott voltak kővárak.

Az egyik legfontosabb feladat a népességcsökkenés ellensúlyozása volt. Béla, tehát nyugatról hívott szász telepeseket és katonákat az ország védelmének céljából. A telepesek érkezésével a király bevétele is megnőtt, hiszen ők is adózni kezdtek. Béla visszahívta a kunokat és fiát összeházasította a kun fejedelem lányával, a szövetség erősítése miatt. Mivel a tatárjárás ideje alatt külföldről nem érkezett segítség, a kunok katonai erejére kell támaszkodni.

Béla, továbbá az ország védelme érdekében nagymértékű, feltételhez kötött birtokadományozásba kezdett. A feltétel az volt, hogy az adományozott birtokon kővárat kellett építeni és hadsereget kiállítani. Ezzel az intézkedésével Béla erősítette a bárókat. Az ország katonai ereje nőtt, de a király hatalma csökkent. A bárók, ezután tovább növelték a hatalmukat, azért, hogyha érdekükben áll, szembe tudjanak szegülni a királlyal. Béla, megszakítva ezzel a több, mint egy évszázados háborús politikát, szövetséget kötött a Kijevi Fejedelemséggel, a közös ellenfél legyőzésére hivatkozva. Még Pozsony vármegyét is visszaszerezte, ezzel helyreállítva az ország belső rendjét.

IV. Béla a tatárjárás utáni politikájával sikerült újjáépítenie az országot és megnövelte annak katonai erejét. Noha a királyi hatalom csökkent, Béla munkája eredményes volt, hiszen a jövőben a tatárok kétszer is megpróbálták elfoglalni az országot, sikertelenül. IV. Béla, tehát kiérdemelte a nevét, amit a tatárjárás utáni politikája miatt kapott: a második honalapító.