Hasfelmetsző Jack, második rész
A Hasfelmetsző gyilkosságok helyszínéül szolgáló Whitechapel negyed összeegyeztethetetlenül nyomorúságos a West End-hez képest. Az átlagéletkor 23, a várható élettartam 45 év. A lakosság többnyire bevándorlókból áll, akik között sok zsidó van. Úgy érkeztek Londonba, hogy nyomor elől az alkoholizmusba menekültek. Az éves átlagos sörfogyasztás 158 liter/fő. A lakosok túlnyomó többsége megélhetési bűnöző, tolvaj volt. Voltak emellett alkalmi munkások is, akik Londont működtették, éppen a megélhetéshez elegendő fizetésért. És végül a negyedik megélhetési lehetőség a prostitúció volt. Minden 16. lakás bordély és nagyjából 1200 a prostituáltak száma. Foglalkozásuk teljesen legális volt. A szolgálataikért két pennyt, vagy egy vekni kenyeret kértek.
,,Legközelebb ha Londonba utazom hozzálátok. Nincsenek kételyeim az önbizalmam rendíthetetlen. ... Holnap megveszem a létező legremekebb kést. Az én kurváimnak semmi sem lehet elég jó, nagyon finoman bánok majd velük, nagyon-nagyon finoman, ennyit legalább megérdemelnek éntőlem."
-Shirley Harrison: Hasfelmetsző Jack hiteles naplója
1888. április 3.-án egy Emma Smith nevű, negyvenöt éves prostituáltat meggyilkoltak. Egy tompa tárgyat helyeztek a hüvelyébe, ami átszakította a hashártyáját. Augusztus 7.-én egy másik, negyven éves prostituált holttestére találtak rá. A nyakától az alhasáig harminc késszúrást ejtettek rajta. Ezeket a gyilkosságokat viszont nem tudhatjuk, hogy a Hasfelmetsző követte-e el, ugyanis Whitechapelben, ahogy azt említettem hemzsegtek a bűnözők. Az első, bizonyítottan Hasfelmetsző által elkövetett gyilkosság augusztus 31.-én történt. Hajnali három órakor egy munkába igyekvő kocsihajtó lett figyelmes egy sikátorban, egy istálló bejárata mellett fekvő emberre. Az áldozat nem volt más, mint a negyvenhárom éves Mary Ann Nichols. Öt gyermeke volt, azonban alkoholizmusa tönkretette házasságát. A nyakát fültől-fülig elvágták, a hasát felvágták és a gyomra jobb oldalán több bemetszést ejtettek.
,,Úgy tettem, mintha csak üzletet akarnék kötni vele, az élvezet messze nagyobb volt, mint képzeltem. A kurva nagyon is akarta gyakorolni a mesterségét. Eszembe jut az egész és izgalomba jövök tőle. Nem sikoltott, amikor belevágtam. Több, mint ingerült voltam, amikor a fej nem jött le. Azt hiszem legközelebb nagyobb erőt kell kifejtenem. Mélyen belevágtam a nyakába. A szajha felnyílt, akár egy érett őszibarack. Elhatároztam, hogy a legközelebbit kibelezem."
-Shirley Harrison: Hasfelmetsző Jack hiteles naplója
Egy hét múlva szeptember hetedikén egy Annie Chapman nevű prostituáltat kidobtak a szállásáról, fizetésképtelensége miatt. Másnap kicsivel reggel hat óra után, a negyvenhét éves nőt holtan találták. A gyilkosság alig a test megtalálása előtt két órával történhetett. A nő torkát elvágták, gyomrát felhasították, a beleit eltávolították és a jobb vállára helyezték. Emellett a méhe alsó részét sebészi pontossággal eltávolították. A gyilkosságokra reagálva létrejön egy önkéntes polgárőr szervezet, amelynek tagjai Whitechapelben kezdenek járőrözni. Vezetőjük George Lusk. Ezek után pedig - ahogy az lenni szokott - fejetlen vádaskodás kezdődött. A zsidókat, henteseket, orvosokat és cipészeket vádolták. Azonban váratlanul, szeptember 27-án a Központi Hírügynökség részére postáztak egy levelet.
"Kedves Főnök!
Folyamatosan azt hallom, hogy a rendőrség letartóztatott, de úgy tűnik, egyelőre még nem találtak meg. Nevetnem kellett azon, milyen okosnak próbálják mutatni magukat, miközben arról beszélnek, hogy jó nyomon járnak. A Bőrkötényesről szóló marhaság nevetséges volt. Pikkelek a kurvákra, és nem fogom abbahagyni a vagdalásukat, hacsak el nem kapnak. Az utolsó munkám nagyszerű mestermű volt. Sikításra sem hagytam időt a nőnek. Hogy fognak most így elkapni? Imádom a munkámat, és újra akarom kezdeni. Hamarosan megint fog hallani rólam és a vicces kis játékaimról. Az utolsó munkám során egy gyömbérsörös üvegben megmentettem egy kicsit abból a sajátos vörös anyagból, hogy azzal írjak, de olyan sűrűvé alvadt, mint az enyv, úgyhogy nem tudom használni. De remélem, azért a piros tinta is megteszi, ha-ha. A következő alkalommal le kellene vágnom a hölgy füleit, és elküldeni a nyomozóknak, csak hogy kedveskedjek valamivel, nem gondolja? Tartsa vissza ezt a levelet, amíg dolgozom még egy kicsit, s csak azután tegye közzé. A késem olyan szép és éles, hogy mihelyst lehetőségem van rá, ismét munkához akarok látni. Sok szerencsét.
Maradok tisztelettel: Hasfelmetsző Jack
Ugye nem okoz gondot, hogy művésznevet választottam?
Utóirat: Nem kellett volna feladnom ezt a levelet a postán, mielőtt le nem mosom az összes piros tintát a kezeimről. A francba, még sincs szerencsém. Most azt mondják, hogy doktor vagyok ha-ha."
Író, főszerkesztő: Horváth Máté Zoltán
Illusztrátor: Szabó Benedek
Lektor: Horváth Máté Zoltán