Crassus

Marcus Licinius Crassus, római üzletember, politikus és hadvezér volt. Leginkább úgy ismert, mint az első triumvirátus egyik - egyben leggazdagabb tagja, azonban az kevéssé köztudott hogyan érte el, hogy triumvir legyen és hogyan szerzett olyan mérhetetlen vagyont, amely mellett még Mészáros Lőrincé is eltörpül.

Publius Crassus fiaként i.e.115-ben látta meg a napvilágot. Apja plebejus családból származó politikus, aki praetor, consul, majd censor lett és ő is szép vagyonra tett szert. Az ifjú Crassus remek üzletembernek bizonyult, bankárként szépen megszedte magát. Ez a siker addig tartott, amíg apja bele nem keveredett a Marius és Sulla között vívott - később polgárháborúvá fajuló - politikai harcba. Az öreg Crassus semleges akart maradni, de ezért Marius emberei megölték egyik fiát és Pubilius Crassus inkább öngyilkos lett, nehogy Marius elfogja. Marcus Crassus Hispániába menekült, így mentette meg az életét. Hispániában értesült róla, hogy Sulla sereget vezet Róma - és Marius - ellen. Ezután azonnal összeverbuvált egy kisebb csapatot és csatlakozott a hadúrhoz. Crassus több csatában kitüntette magát, ezzel bebiztosította pozícióját Sulla rezsimjében. Miután Marius elbukott Sulla listába szedte a száműzendők és a kivégzendők neveit. Crassusnak ezek a proskripciók is rengeteg hasznot hoztak. A proskripció lényegében annyit tesz, hogy ha egy embert Crassus kivégzett, vagy száműzött, annak az embernek a vagyonát megtarthatta magának. Mivel ez a lista leginkább a Marius idei elitre vonatkozott, ezért Crassus rengeteg pénzt szerzett ezáltal. Vagyonának nagy részét alkották az ingatlanbefektetések is. Romában az övé volt az egyetlen tűzoltóság, ha valahol tűz ütött ki, kiküldte a tűzoltóit, majd potom áron megvásárolta az ingatlan. Az is előfordulhatott, - bár ez csak feltevés - hogy szándékosan késett a tűzoltás, illetve azért gyújtogatott, hogy megszerezhesse a házat. Akárhogy is volt az biztos, hogy a leégett házakat felújította, majd bérbe adta. Hamarosan Róma bérházainak nagy része Crassus birtokába került. A fent említett módszerekkel Crassus kr.e. 71-re 7100 talentumnyi ezüstre tett szert. Viszonyításképpen a második pun háború után Karthágót 206 talentum hadisarc fizetésére kötelezte Róma, amit az akkori nagyhatalom nem tudott kifizetni. Szóval Crassusnak több pénze volt, mint bárki másnak, sőt még az ország vagyonával is vetekedett az övé.

Az üzleti vállalkozásainak sikere mellett politikusként is szép karriert futott be. Kr. e. 71-ben consul lett, azelőtt pedig praetorként legyőzte Spartacust és a föllázadt rabszolgákat Rómától Capuáig keresztre feszíttette. Kr.e. 71-ben Pompeiussal együtt lett consul és itt kezdődött kettejük rivalizálása. Bár konzultársa néptribunátus helyreállítására vonatkozó intézkedéseit támogatta, mégis elkezdtek versengeni a népszerűségért. Egyszer például Crassus tízezer asztalon vendégeli meg a népet. Pompeius Hispániába vezetett hadjáratot, Crassus pedig Rómában maradt, hogy tovább növelje népszerűségét és vagyonát. Az egész közkedveltségi versenyt végül Pompeius nyerte meg, inkább szerencsés, mint bravúros hadjáratával együtt.

Crassus a Pompeius iránt érzett ellenszenvből egy tehetséges politikus és praetor Julius Caesar mellé állt. A két férfi ahogy tudta segítette egymást, Caesarnak akkoriban volt 20 millió denarius adóssága, melyből Crassus segítségével lábalt ki. Caesar pedig kibékítette Crassust és Pompeiust, ezzel kr.e. 60-ban létrejött az első triumvirátus. Ebből a hármas szövetségből egyértelműen Caesar profitált a legjobban, de minden tag karrierjének jót tett. Crassust kr.e. 51-ben újra megválasztották consulnak és ezt a triumvirátusnak köszönhette. Még abban az évben egy hadsereg élén elindult Szíriába, ugyanis 5 évre tartományul kapta a területet. Róma ottani legnagyobb ellenségével, a Parthus Birodalommal hadakozott. Ott hadi sikerei tovább növelik amúgy is mérhetetlen vagyonát. átkelt az Eufráteszen és Mezopotámiát is elfoglalta.

Kr.e. 53-ban újra hadjáratot vezetett a Parthusok ellen még több pénz reményében. Ez alkalommal viszont nem volt olyan sikeres, mint legutóbb. Crassus hagyta magát csapdába csalni. Egy pusztaságban körülzárták seregét e Parthusok, ebben a csatában vesztette el egyik fiát Publiust. Ekkor elrendelte a visszavonulást, de Carrhaenál a Parthusok megtámadták és legyőzték a sereg. Crassus feltehetően egy ál-béketárgyaláson csapdába került éj megölték. Crassus levágott fejét a Parthus uralkodó elé vitték, aki állítólag szájába forró aranyat öntetett, "akinek lelkét a kincs utáni vágy tüzelte, annak élettelen testét még holtában is égesse az arany".

Crassust kortársai is - nem ok nélkül - mérhetetlenül kapzsi és mohó emberként ismerték, aki bármit megtett, hogy vagyon és hatalmat szerezzen. Egy óriási üzleti birodalmat épített fel és politikai téren is meglehetősen nagy sikereket ért el. Caesar támogatásával viszont elősegítette a későbbi császárság létrejöttét, ezáltal, ha akaratán kívül is, de hozzá járult a Római Birodalom válságból történő kilábalásához.