Első rész

Játék, valós események alapján

Bizonyára sokan hallottak a népszerű videójáték-sorozatról, az Assasin's creedről. A sorozatban különböző történelmi korokba kalauzolnak el bennünket, ahol egy titkos orgyilkos közösség, az aszaszinok egyik tagjának bőrébe bújva kell küzdenünk az aktuális antagonisták ellen. Bár maga a játék szinte teljes mértékben kitaláción alapul, mégis a törzsét képző fejvadász társaság valóban létezett. Az aszaszinok, az iszlám síta felekezetének egyik ágához tartozó, szélsőséges vallási közösség volt, a keresztes háborúk alatt. Elnevezésük az arab hasísín szóból ered, amely ,,hasisfogyasztó" -t jelent. A kevésbé radikális muszlimok ugyanis eretneknek tartották és megvetették őket.

A kezdetek

A szervezet megalakulása az izmaelita felekezet között, az 1070-es években kitörő viszállyal kezdődött. Egy vallási töltetű trónharcal, amelynek kulcsfontosságú figurája volt Abu Mansur Nizár, a fátimida kalifátus trónörököse. Azonban végül egy befolyásos hadvezér fia, Abul-Qasim Ahmad jutott hatalomra. Az izmaelita felekezet így két pártra szakadt, a trónfosztott Nizár mellett továbbra is kitartó hívek "nizáriták" néven megszakították a kapcsolatot a fátimidákkal. Ezeket a nizáritákat ismerjük később úgy, mint az aszaszinok. Vezetőjük Haszan-i Szabbáh erősítette meg Alamut erődjét, ami a közösség központjává vált és amit a kortársak bevehetetlennek tartottak. Perzsiában és Szíriában lassan növelték a befolyásukat. 1122-ben pedig a már Elhunyt Ahmand ötéves fiának a trónigényét egy kairói gyűlésen erősítették meg. Egy ekkori nizárita-ellenes kiadványban olvasható először a hasisiyya kifejezés, igaz bármiféle értelmezés nélkül. A következő években több szakadás is történt a felekezetek között, azonban az aszaszinok közössége összetartónak bizonyult. Megerősített központjukból, Alamut erődjéből irányították a szervezetet, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1130-ban meggyilkolták Ahmand fiát, a kalifát. Irányzatuk eközben egyre népszerűbb lett Szíriában, Alamutból és más erődökből térítőket küldtek ki, hogy a maguk mellé toborzott embereket kiképezzék és a stratégiai fontosságú, jól védhető és lehetőleg a hegyekben lévő erődöket elfoglalják. Ez nehéz feladat volt, ennek ellenére számos várat el tudtak foglalni, egyebek közt Kadmúsz, al-Khaf és Maszjáf erődjét. Ezek az erődök nemcsak katonai jelentőséggel bírtak, de az aszaszinok ezekben éltek, veszély esetén a térítők ezekbe az erődökbe tudtak menekülni.

Az aszaszin harcmodor

Az aszaszinok elsődleges célja a Szeldzsuk törökök uralmának megdöntése volt. Csatáikat nem seregek, hanem kiképzett és tudatosan fanatizált fiatalok vívták meg. természetesen nem a szó szokványos értelmében. Hadviselésük inkább volt pszichológiai, mint fizikai. A közösség tagjai, ellenséges közegbe beszivárogva követtek el orgyilkosságokat. Emiatt az a hír terjedt el róluk, hogy egy hasist használó, fanatikus és legyőzhetetlen gyilkosokból álló csoport, akik egy bevehetetlen erődben élnek és akik elől nem lehet elmenekülni. Így hát céljukat, ami erősebb ellenfeleik elrettentése volt, kétségkívül elérték. Általános módszerük az volt, hogy álruhában szegődtek kiszemelt áldozatuk szolgálatába és úgy próbálták megölni. A merényleteket rendszerint az áldozat és az elkövető aszaszin sem élte túl, ugyanis céljuk nem az volt, hogy visszatérjenek a harcból. Ennek oka bizonyára fanatizált gondolkodásukból ered, kortársaik viszont úgy vélték, hogy Alamutban és a többi erődben képzik ki őket tökéletes gyilkológépekké. Emellett ügynökeiket úgy tartják az irányításuk alatt, hogy hasist adnak nekik és meggyőzik őket, hogy az eufória állapota maga a paradicsomi lét. A paradicsomi létet pedig úgy lehet elérni, hogyha valaki a hitéért folytatott harc során esik el. Az aszaszinok képzéséről, viszont semmilyen hiteles adat nem áll rendelkezésünkre, úgyhogy se megcáfolni, se megerősíteni nem lehet ezeket a szóbeszédeket.