Az amerikai szesztilalom
Amerikában nem sokkal az első világháború vége után, 1919. október 28-án fogadták el azt az alkotmánymódosítást, amely Volstead-törvényként vált ismerté. Az állampolgárok döntő többségét meglepetésszerűen, teljesen felkészületlenül érte a szesztilalom. A hatóságok számára pedig a fenti dátummal kezdődött a több, mint tíz éven át tartó reménytelen szélmalomharc az alkohol, a szeszfőzők és végső soron az emberi szükségletek ellen. Valamint ez az időszak volt az ugródeszkája számtalan bűnszervezetnek, legfőképp, a ma is működő, amerikai Cosa Nostrának.
Egyre többen akarták, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy alkoholmentes társadalom legyen. Ennek voltak gazdasági okai is, ugyanis azok a munkások, akik szeszes italokat fogyasztottak, kisebb mértékben voltak munkaképesek, és nem tudtak annyi hasznot termelni, mint azok, akik nem ittak. Olyannyira komoly volt a probléma, hogy létrejött egy külön prohibíciós párt is. Az 1919. október 28-án elfogadott alkotmánymódosítás 1920. január 16-án lépett életbe, 18. alkotmánymódosítás néven, amely az egész Amerikai Egyesült Államok területén megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát.
Természetesen - illegális volta ellenére - az alkoholfogyasztás nem szűnt meg, sőt egyáltalán nem csökkent, mert gyorsan és hatékonyan kiépült a feketekereskedelem. Bár a rendőrség és az ügyészség folyamatos harcot vívott a szervezett bűnözéssel, mégis a szeszfőzdék leállítása, azt a hatást érte el, mintha levágták volna a hidra egyik fejét: ha egy illegális szeszfőzdét leállítottak, kettő jött a helyébe. Ráadásul az is előfordult, hogy egy razziával, mindössze pár hétre tudták megfékezni az adott üzemet, ugyanis az villámgyorsan újraszerveződött. Emellett természetesen rengeteg hatósági szerv korrumpálódott, könnyebbé téve ezzel az alkoholcsempészek munkáját.
Ez így ment végig a húszas évek alatt. A Volstead törvény betartatására horribilis összegeket kellett költeni és még így sem sikerült megakadályozni, hogy a szeszfőzdék mellett Kanadából és Írországból is alkoholt csempésszenek be az Államokba.
Az alkoholtilalom végül azért bukott meg, mert olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai meghaladták azokat a jótékony hatásokat, amelyekkel jártak. Továbbá az államnak gazdasági és legfőképp pénzügyi gondokat okozott a hosszúra nyúlt prohibíció. A tilalmat végül 1933. december 5-én oldották fel.
Mint, ahogy fent említettem a szervezett bűnözés is a szesztilalom hullámát meglovagolva, a felmerülő óriási keresletet kielégítve kezdett nagyobb térhódításba. A feketekereskedelem segítségével gazdagodott meg például Al Capone, Arnold Rothstein, Salvatore (Lucky) Lucania, Enoch L. Johnson, Joe Bonnano és még sokan mások. A bandák véres háborúkat vívtak az alkoholpiac felosztásáért. Arra törekedtek, hogy a környékükön minél kevesebb legyen a szabadúszó, egyéni vállalkozás, és csakis ők irányíthassák a lepárlókat. Több ezer szeszfőzde működött az országban. Volt, ahol egyénileg vezette néhány zugfőző, másutt a bandák kezében összpontosultak. Ekkor alakultak meg - többek között - a jól szervezett bűnszövetkezetek. Olasz, zsidó, ír, néger és kínai bandák jöttek létre. Ekkor alakultak ki a ma is aktív olasz maffia családok is. Az 1929-es nagy gazdasági világválságtól kezdve, viszont az illegális szeszforgalmazás hatalmas mértékben esett vissza, mint ahogy akkoriban ez a legális vállalkozásokkal is történt. Az életminőség csökkenésével az alkoholra nem volt túlzott igény, sokkal inkább a napi szükségletekre fordították az emberek a keresetüket, így a maffiahálózatok fokozatosan áttértek más ágazatokra is.
A szesztilalom, bár nem csak Amerikában volt - például Magyarországon is történtek rövidebb tilalmak, korlátozások - mégis az Egyesült Államokban tartott a legtovább és ennek a prohibíciónak voltak a leghosszabb távú hatásai. Többek között a nagyszabású, szervezett bűnözés létrejöttéhez vezetett. Ezek a bandák, a tilalom végével más vállalkozásokba kezdtek és felépítették, valamint működtették (és működtetik ma is) Amerika idegenforgalmi egzisztenciájának jelentős részét. A Volstead-törvény bebizonyította, hogy az emberi szükségleteket nem lehet szabályozni az alkotmánnyal és akárhogy próbálkoznak is, képtelenek megállítani a polgárokat. Hogy a híres nápolyi maffiózót, Al Caponét idézzem: ,,A szesztilalom csak gondot okozott".
Író, főszerkesztő: Horváth Máté Zoltán
Illusztrátor: Szabó Benedek
Lektor: Papp Angelika