Augustus uralkodása
Octavianus hatalomra jutása és a principátus Augustus idején
Kr.e.44. Március15.-én meggyilkolták Róma diktátorát, Julius Caesart. Unokaöccse Caius Octavianus ezután szerzett tudomást arról, hogy nagybátyja végrendeletében adoptálta, ezzel jogot szerzett Caesar birodalmának megöröklésére. Octavianus harcba is szállt ezért.
Még ebben az évben hadsereget szervezett és elnyerte Caesar hadvezéreinek - Marcus Antoniusnak és Lepidusnak - a támogatását, így alakult meg a 2. triumvirátus. Octavianus jól válogatta meg szövetségeseit és tény, hogy a triumvirátus mindegyik tajga igen tehetséges ember volt. Lepidus Caesar lovasságának parancsnokaként hispánia helytartója és Consul volt. Marcus Antonius pedig Caesar jobbkeze volt és többek között a galliai, valamint az angliai hadjáratokban szerzett hírnevet. Octavianus pedig, mint utóbb kiderül katonai vezetőként nem állná meg a helyét, azonban remek diplomáciai készségei vannak és összességében egy született államférfi. Egy szó, mint száz Octavianus minden feltételt meg tudott teremteni, hogy magához ragadhassa hatalmát és Caesar hétpróbás katonáival az oldalán a siker nem is maradt el.
Bár önéletrajzában azt írja, hogy ,,a párturalomtól elnyomott államot felszabadítottam" inkább hihetünk Suetonius írásának, miszerint a senatust erővel kényszerítette, hogy consullá válasszák. Vagyis gyakorlatilag Róma elfoglalásával és ellenségei semlegesítésével egy erőszakos, katonai puccsot hajtott végre. Ennek az ellentmondásnak az oka az, hogy Augustus önéletrajzával legitimitását akarta alátámasztani és fenntartani a demokrácia látszatát. Természetesen Róma elfoglalása után is maradtak ellenfelei. Caesar gyilkosainak is sikerült egy sereget szervezniük és a Balkán egy részét uralmuk alá vonták. A második triumvirátus Kr.e. 42-ben Philippinél legyőzte Brutust és Caesar gyilkosainak vezéreit. Ezzel a polgárháborúk befejeződtek és befejezésük leginkább Octavianus diplomáciai érdeme volt. Ezek után Lepidus háttérbe szorult és Octavianus, Antoniusal felosztotta a birodalmat. Antonius Egyiptomba ment, ahol Kleopátrával folytatott viszonyt. A két férfi között megbomlott az egyetértés és hamarosan egymás ellenségeivé váltak. Lepidus Észak-Afrika birtoklásával teljesen meg volt elégedve, de Antonius még a gazdag Egyiptommal és a birodalom felével sem érte be. Emellett természetesen Octavianus sem örült a hatalom megosztásának és rá akarta tenni a kezét nem csak Egyiptomra, hanem az egész birodalomra. Kr.e. 31-ben Actiumnál Antonius vereséget szenvedett és hamarosan Kleopátrával együtt öngyilkos lett. Octavianus ezután kezdte el kiépíteni az egyeduralmát.
Az ő nevéhez fűződik a principátus rendszere, ami köztársaságnak álcázott egyeduralmat jelent. Augustus - tanulva Caesar hibájából - nem hagyta figyelmen kívül a senatust és csak olyan címeket viselt, amik bár köztársaságiak voltak, csak egy ember viselhette volna és nem hosszú ideig. Ő volt a hadsereg, a vallás és pár - gazdaságilag a legfontosabbak közé tartozó - provincia vezetője, emellett censor és pater patriae is volt, azaz ő határozta meg, hogy ki kerülhet a szenátusba és ő volt a vallás és a kultúra feje is. Így tudta hatalmát biztosítani és ezzel alapozta meg a császárságot.
Augustus, bár nem ,,legálisan" jutott hozzá a hatalomhoz és intézkedéseivel megszüntette a köztársaságot, azonban nem szabad felednünk, hogy ez a köztársaság válságban volt és már több, mint száz éve polgárháborúk dúltak, amik neki köszönhetően szűntek meg. Ezért szerintem méltán nevezhetjük uralkodását Róma aranykorának.