A nagy nyugati egyházszakadás
A nagy nyugati egyházszakadás egy közel negyven évig (1378-1417) tartó állapot, amikor a katolikus egyháznak két székhelye és ezzel együtt két pápája is volt. Az skizmának rengeteg negatív következménye volt, egyszersmind nagy hatással volt Európa vallási életére.
Amikor 1377-ben XI. Gergely pápa visszaköltözött Rómába véget ért a közel hét évtizeden át tartó Avignoni fogság. A következő évben meghalt és a halálos ágyán írta alá a Periculis et detrimentis kezdetű bullát, amely elismeri, hogy a konklávén egy jelöltnek nem kell megszereznie a kétharmados többséget. Ez a törvény legitimálta az egyházszakadást. A francia többségű konklávén a huszonhárom bíboros közül csak tizenhat jelent meg Rómában, hogy megválasszák az új egyházfőt. A pápaválasztás elhúzódott, ugyanis meg kellett felelni a francia és az itáliai érdekeknek is. Végül, részint a Szent Péter-téren összegyűlt - eredményre váró - tömeg nyomására VI. Orbán néven választottak pápát.
A pápaválasztás után az Orbán-ellenes bíborosok csoportja Fondiba menekült. A pápa mellett megválasztása után két hónappal mindössze három itáliai bíboros állt ki. Ezt a válságot a Fondiban összegyűlt bíborosok meg akarták oldani és több levelet is küldtek a pápának, aki viszont nem mutatott hajlandóságot egyik megoldásra sem. Ezután vád alá helyezték a pápát, valamint negligálták egyházfői tisztségét. A fondi bíborosok felvették a kapcsolatot V. Károly, francia királlyal, aki - érthető módon, hisz az Avignonból elköltöző pápaság nem tartozott a befolyása alá - bátorította őket, hogy válasszanak legitim pápát. A bíborosok, világi hatalmat maguk mögött tudva VII. Kelemen néven választottak pápát. Ezek után természetesen a két pápa kölcsönösen kiközösítette egymást és mert az európai uralkodók csak egy pápát ismertek el, mindenki a kiközösítés állapotába került. A Magyar Királyságot például az avignoni pápa közösítette ki, mivel a magyarok a római pápát támogatták.
Ezek után a keresztény világot megrázó esemény után sokan egy egyetemes zsinat összehívásában látták a skizma feloldásának lehetőségét, ahol mindkét pápát lemondatják, és helyükre az egyesült bíborosok választanak egy mindenki által elismert egyházfőt. 1409-ben ez a pisai zsinaton meg is valósult, csakhogy a két pápa nem távozott hivatalából, ezért már három pápa lett. Az avignoni, a római és újabban a bolognai. A megoldást az 1414-18 közötti konstanzi zsinat jelentette, ahol sikeresen lemondatták a három pápát és V. Márton néven új pápát választottak, ezzel pontot tettek a nagy nyugati egyházszakadás végére.
A skizmának a legszembetűnőbb hatása, hogy sokan kiábrándultak az egyházból és újabb -a pápa hatalmát tagadó - reformmozgalmak jelentek meg, melyek szerint csak a bibliában foglaltak szerint kell az egyháznak léteznie és véleményem szerint hosszú távon ezek a felvilágosodás előszelei. Ilyen volt a cseh Husz János, aki szintén elutasította a pápa hatalmát. Huszt kiközösítették, majd a skizmát megoldó konstanzi zsinaton - bár megígérték szabad távozását - máglyára vetették.