Második rész

Az első részben taglalt gondos előkészületek után megkezdődött a puccs gyakorlati végrehajtása. Ugyan sajnálatos módon nem maradt teljesen titokban Napóleon terve és bár nem forgott közszájon, mégis tudott róla az a három direktor is, akik személy szerint nem vettek részt ezen intrikákban. Ők ennek ellenére mégsem tettek semmit Napóleon ellen. Részint azért, mert a tábornok népszerűsége töretlen maradt, de a nyomósabb ok az volt, hogy már késő volt a cselekvésre és ha akartak sem nagyon tudtak volna olyat találni, aki szembe szállna vele. Gohier direktor, a direktórium akkori elnöke viszont érthető módon nem támogatta az elgondolást, többszöri megkeresés után sem. Emiatt Napóleon bevonta az összeesküvésbe feleségét is, aki meghívta Gohiert egy villásreggelire, brumaire 18-ára. Ez a lépés nyilvánvalóan azt szolgálta, hogy az összeesküvés napján lefoglalják Gohiert, aki a legnagyobb kerékkötője (akadályozója) lehet a puccsnak.

A villásreggeli

Brumaire 18-án reggel hétkor szép, bár kissé hűvös az idő Párizsban. A mai az első őszi fagy napja. A keskeny fasor, amely a Rue de la Victoire-tól Napóleon kis palotájához vezet, tele van egyenruhás tisztekkel. Jelen van például Lefebvre tábornok, a párizsi helyőrség és a direktórium védelmét szolgáló nemzeti gárda parancsnoka. Mellette még számtalan magas és alacsonyabb rangú katona teszi tiszteletét, biztosítva Napóleont a hűségéről. Gohier viszont csak nem érkezik. Úgy látszik szemet szúrt neki a korai időpont, hiszen nem szokás nyolckor villásreggelizni, úgyhogy a direktórium feje, a feleségét küldi maga helyett. Az asszony, amint megérkezik és látja az összegyűlt társaságot felfogja a helyzet komolyságát. Napóleon szívélyesen fogadja Gohiernét és ragaszkodik hozzá, hogy a férje is jelenjen meg. Gohierné biztosítja Napóleont, hogy ír a férjének, majd gyorsan papírra veti: ,, Jól tetted, hogy nem jöttél el kedvesem, abból ami itt történik világosan látom, hogy kelepcébe akartak csalni. Már fordulok is vissza.'' 

Napóleon a főparancsnok

Reggel nyolc után még semmi hír a két Tanács Saint Cloud-ba történő áthelyezéséről. Hogy ez a két testület- az Ötszázak Tanácsa és az Öregek Tanácsa -ebben a Párizshoz közeli községben ülésezzen létfontosságú volt, hiszen ott sokkal jobban az irányításuk alatt tarthatják az eseményeket, valamint a két Tanács is jobban függ a hadseregtől. Feszült várakozás után érkezett a hír, hogy Regnier- aki az Öregek Tanácsának egyik tekintélyes tagja - közbenjárására a Tanács úgy határozott, hogy ülésezésének biztonsága érdekében a két Tanács átköltözik Saint Cloud-ba. A hírt az Öregek Tanácsának vezetői közlik az újdonsült főparancsnokkal és emellett felolvassák neki a négy határozatot:· : A törvényhozó testület a Saint Cloud beli palotában fog ülésezni.· : Holnap, brumaire 19-én ott folytatja a munkáját. Ez időpont előtt és más helyen történő mindennemű hivatalos tárgyalás tilos.· : Ezen intézkedések végrehajtásával Bonaparte tábornokot bízzuk meg. A nevezett feladata lesz, a nemzetgyűlési képviselet zavartalan munkájának biztosítása. · : Bonaparte tábornok jelenjen meg az Öregek Tanácsa előtt, hogy letegye az esküt.Napóleon eleget tesz a határozatoknak és hűséget esküszik arra a rendszerre, aminek a megbuktatására készül. Ezalatt Sieyés és Roger Ducos. napóleon direktor szövetségesei is csatlakoznak az Öregek Tanácsának felügyelő bizottságához. Nemsokára a másik három direktor is értesül az eseményekről. Gohier és Moulins elmennek Barrashoz, aki bár nem volt a direktórium elnöke, neki volt a legnagyobb tekintélye a szervezetben. Viszont nála zárt ajtókra találnak Az okos Barras-mint addig sokszor-a szélkakas politikát választja és nem száll szembe Napóleonnal. Mitöbb elküldi titkárát Tuileriákhoz, hogy kipuhatolja, mit szán számára Napóleon. Amit viszont a titkár Napóleontól kapott, azt nem tette zsebre. 

A direktórium vége

Napóleon, amint elhagyta az Öregek Tanácsát a Tuileriák kertjében megszemlélte azt a tízezer gránátost, akik az irányítása alá kerültek. Ekkor érkezett meg Barras titkára, akinek jóformán ideje sem volt felfogni a történéseket, mikor Napóleon a karjánál fogva gránátosai elé ráncigálta és lángoló tekintettel mondta el később híressé vált beszédét.,,Mit tettetek ezzel az országgal, amely virágzott, amikor rátok hagytam? Békét hagytam rátok és visszatérve ismét háború fogad! Győzelmetek hagytam rátok és visszatérve vereségek fogadnak! Milliókat hagytam rátok, itáliai milliókat és visszatérve nyomor és vérszopó törvények fogadnak! Mit tettetek a százezer franciával, akik katonáim voltak és osztoztak velem a dicsőségen? Mind meghaltak. Ez így nem mehet tovább.''A titkár értesítette gazdáját a heves beszédről. Ennek ellenére Barras nem akart lemondani tisztségéről. Talleyrand és Bruix tengernagy azonban busás kártérítés fejében meggyőzték őt, hogy gondolja meg magát. Ezután Napóleon a Tuileriákban fogadja Gohiert és Moulinst. Kijelenti nekik, hogy a direktóriumnak vége és jobb ha lemondanak, ugyanis ,,elszigetelődtek''. Gohier erre égtelen haragra gerjed és megfenyegeti Napóleont, azonban távozásuk után két órával benyújtja a lemondását. Moulins pedig, mint mindig, most is Gohier példáját követi.